Posthumus Leonatus

Shakespeare: CYMBELINE (Temesvári Német Színház. R: Alexander Hausvater - 2004)

Hausvater a szerelmes pár szerepére direkt olyan színészeket kért fel, akik nem tudnak németül. Demeter András ugyan négy nyelven beszél, de a német nem tartozik közéjük; Claudia Ieremia pedig tudomásom szerint még nem is szerepelt idegen nyelvű színpadon. (Demeter többször játszott románul is. Az Ahogy tetszikben épp Claudia Ieremiával voltak partnerek.) A rendező ezzel a választással hangsúlyozni kívánta Imogen és Posthumus elszigeteltségét, idegenségét az érzéketlen világban.
A királylány barbár amazon, /…/ Nem fejlődés-, sokkal inkább szenvedéstörténete van, igazából már akkor kész asszony, amikor először meglátjuk. Csupán vakmerősége, elbizonytalanodásai vagy az erdőben való félelme jelzi, hogy még nem felnőtt. Ám a párkapcsolatban ő a kezdeményező és a domináns fél.
Vele szemben Demeter Posthumusa értetlen, rajongó kamasz, aki búcsúzáskor még retteg is, hogy nevelőapja, zsarnoka előbukkan és megharagszik, amiért még mindig nem indult el a száműzetésbe. Végül a tesztoszteron azért erőt vesz rajta és Imogennel már a király orra előtt hemperegnek. A felnőttes jegyváltás ellenére túl fiatal a házassághoz. Jellemző rá, ahogy napernyő alatt, kis táskával, mint piperkőc ficsúr hagyja el szerelmét és szülőföldjét. Ettől a sráctól az sem meglepő, hogy a legelső adandó alkalommal ilyen fogadást köt. Lágy suhanc, akit azután persze elvakít a csalódás – ahogy a szemét bekötő vörös kendő is jelzi, mely többféle jelentésben állandó kelléke marad. Viselkedése kötéltánc nevetség és bosszú között. (Lásd a „Lache"-„Rache" szópárt!) Lassan érik, mindazonáltal magát emésztő gyötrelme, harca, bűnbánata a meggyilkoltnak hitt Imogen miatt, vágya és szerelme vagy öngyilkossági kísérlete egyaránt gyermekien őszinte. De ne legyenek illúzióink: valójában Demeter András Posthumusa ugyanannyira értetlen és éretlen marad akkorra is, amikor küzdelmes felnőtté válása során ismét felleli halottnak hitt asszonyát, mint amikor gyerekfejjel el kellett hagynia őt és hazáját…
Darvay Nagy Adrienne: Cymbeline-kor? – Criticai Lapok