10 nov. 2014

Darvay Nagy Adrienne rólam szóló könyvét dedikálom

a 20. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron, 2014. november 14-én, 19 órakor, a Nemzeti Színházban (Nagyváradi Kiadók standja).
A szerző levele szülővárosom közönségéhez:
Kedves Marosvásárhelyi Könyvbarátok!
Nagyon megtisztelőnek tartom, hogy a 15. önálló kötetem az idén részt vehet a nagy múltú Marosvásárhelyi Könyvvásáron. A Szereptudásra vagy rögtönzésre – Demeter András a s(z)ínen című monográfia a sajátos nézőpontú „Hamletomán Te(a)tralógia” 3. része. A látásmódomat mostanában meghatározó Shakespeare-dráma voltaképp az emberi jellem katedrálisa; „Hamlet” pedig számomra a legteljesebb értelemben vett Színházi Ember szinonimája. Ezért is választottam ennek a könyvnek a témájául Demeter András különleges életpályájának 2006-ig terjedő szakaszát. A marosvásárhelyi születésű színművész, az általa tíz éve irányított temesvári magyar színház előadásában ugyan a Királyt alakította 2003-ban, ellenben egy magyarországi kritikus méltán nevezte Claudius-alakítását a „dán királyfi egyik lehetőségének” a budapesti Nyugati pályaudvaron. Nem véletlenül fémjelzi hamletológus szemléletű könyveim mindegyikét a címlapon Demeter András „király Hamletje.” A 24 éves korában – Romániában először pályázat útján – színigazgatóvá kinevezett friss diplomás színész még csak 23 éves volt, amikor megfogalmazta színházvezetői elképzeléseit, amelynek alapján 1993-ban, a Temesvári Csiky Gergely Színház élére állították. A mindenkori egyetemes színháztörténet legfiatalabb állami színdirektorának és a nemzetközi hírűvé vált Csepűrágó Fesztivál megalapítójának művészeti pályafutását ezen kívül is számos érdekesség jellemzi. Például mindeddig három (sőt, a zene nyelvével együtt immár négy) nyelven játszott Shakespeare-főszerepeket. De mindez önmagában csak kultúrtörténeti kuriózum volna, ha nem lenne olyan felmutatható sikersorozat mögötte, amiért – mint egy rendes hamletológus „Horatio”-hoz illik – érdemes „meggyőznöm felőle és igaz ügyéről a kétkedőket". Ez a könyv tehát az ízig-vérig színházi ember Demeter András temesvári korszakának legszebb eredményei mellett, a színész-rendező Hamlet-alapú alakításait elemzi, miközben a marosvásárhelyi magyar színművészeti főiskolás szakdolgozatának több passzusát idézve rávilágít a hamleti játékstílus gyökereire. Nagyon sajnálom, hogy személyesen nem lehetek jelen Marosvásárhelyen, ezért csak gondolatban helyezhetek el virágot a református temetőben arra a sírra, ahol a 33 évesen eltávozott Demeter Éva nyugszik, akinek volt bátorsága egyedül is világra hozni a kisfiát; és mellette az a csodálatos Nagymama, aki a teljesen árván maradt, ötéves szerelemgyermeket olyan Emberré nevelte, hogy a magyarul is olvasó bukaresti rendező, illetve néhány magyarországi „civil” egymástól függetlenül, mégis egybehangzóan jelentette ki: Demeter Andrást példaképül kellene állítani a fiatalok és idősebbek elé. Hiszen akkor is igazi emberi tartással, tisztességesen, színnel és ésszel s a lehető legjobban alakítja a ráosztott aktuális szerepet, ha az éppen színházon kívüli.
Darvay Nagy Adrienne színháztörténész író

19 sept. 2014

Az én 9/17-emről...

Napok óta a média szalagcímekben foglalkozik a „bűnömmel”. Mindenki számára nagy arculcsapás lenne – főként hosszú évek szívósan és áldozatosan, alázattal és kedvvel végzett munkája után – a minap „végre” megfogalmazott, minden tekintetben súlyosnak mondható hivatalos vád. Megbélyegző. A végső birósági döntés megszületéséig viszont viselnem kell a Feddhetetlenségi Ügynökség megalázó címkéjét. Ez egy másféle kereszt. Más fából faragták. Szégyenfábol. Az égető pofon nyomán fájó szégyenfolt viszont annal mélyebb nyomot hagy, minél inkább igyekeztem 24 éves korom óta valamennyi vezető beosztásom során a kollégákat és partnereket, magán és jogi személyeket egyaránt következetesen, naprol napra megerősíteni abban a közös meggyőződésben, hogy a munkámat tisztességesen végzem. Becsületes javadalmazáson kívül soha nem sikerült kísértésbe vinnie sem embernek, sem intézménynek. Így volt ez a temesvári színház élén, ahogy a kulturális tárca, a Közszolgálati Rádió színeiben, és természetesen így van ez most is, a Közszolgálati Televízió égisze alatt. Ezt tanultam, így neveltek. Munkám során akkor is az elemiben belém ivódott józsefattillás csillagjárást követtem, amikor évekig éhbérért voltam egyszerre színművész és színházigazgató, akárcsak akkor, amikor – életemben először, pár hónapig – nagy felelősségű munkámért méltó, európai javadalmazást vehettem fel az európai szabályzóknak megfelelően. Természetszerűen törvény szerint, szakaszról szakaszra, pontosan megfelelvén a válogatás és – nem utolsó sorban – a komoly ellenőrzés, illetve a sajátos, utólagos elszámolások szigorú követelményeinek. Szeptember 17-e viszont megmutatta: nem lehet jogos érv a nap alatt, ha már tüzes a bélyegző. Magyarázatomat még idézni is pontatlanul, helytelenül idézi az ANI jelentése, láthatólag erőltetetten, hogy legyen alapja valamiféle vádnak. Innentől a többi a bíróság dolga. Semmi okom védekezésre, nem követtem el semmiféle törvénytelenséget, emelt fővel folytatom a munkámat.