Az istenkísértő Frunză Temesváron tizennégy hónapig próbálta Musset Lorenzaccio-ját. Az eredmény felemássága ellenére is grandiózus. /.../ Demeter András (egyben színigazgató) és Balázs Attila ritka dolgot művelnek: koreografált stílromantika, gesztikusság és verbális közlés, testbeszéd és vokalitás érzékeny egyensúlyát hozzák létre, egyfajta akrobatikus stilizációval. A játék kimódolt és mégis természetes, egyfajta balkáni görcsösség és latinos könnyedség lép házasságra, hogy kiküszködje a meggyőző végeredményt, a költői szószínház magasfokú teatralizálását.
Koltai Tamás: Kisebbségi meskete (Élet és Irodalom, 1998. július 10.)
Koltai Tamás: Kisebbségi meskete (Élet és Irodalom, 1998. július 10.)
Fizikai teljesítmény dolgában is fölülmúlhatatlan volt a két fiatal férfi főszereplő. Páratlan rugalmassággal, fegyelmezetten tették a dolgukat. Demeter András István (a színház huszonnyolc éves igazgatója) bravúrosan állt helyt a lényétől nyilvánvalóan idegen, velejéig züllött-cinikus és léha zsarnok herceg szerepében, jócskán stilizált, olykor bábuvá merevített Alessandrója – minden rossz gerjesztője, ami csak Firenzében akkortájt megesett – gazdagon redőzött, dekoratív uralkodói mezében, mondhatni, a bűnök bűnét palástolta; mámoros élvetegségében mégis ott bujkált egyfajta idegenség, a szerep eltartásának igyekezete. Néha a nézőnek az az érzése támadt, kényszerű lebernyegként viseli magán szörnyetegségét...
Metz Katalin: Túlzás, Tobzódás, Téboly (Magyar Szemle, 1999. február)
Alighanem korszakos előadás. Dicséretére ugyanis csupa olyasmit mondhatunk el, ami korábban szidalomnak számított. /.../ A romantikát, a romantikus megrendülést, a nagy érzelmeket, megrázkódtatásokat, a költői pátoszt nem ellenpontozza, nem gúnyolja, a történetet nem korszerűsíti, nem köznaposítja, hanem túlfokozza, túlhangsúlyozza. /.../ A gesztusok, járások keresettsége, kimódoltsága, természetellenessége nyilván nem véletlenül jellemző a gátlástalanul, erkölcstelenül uralkodó hercegre, Alessandróra, és unokaöccsére, a tudat- és morálhasadt Lorenzaccióra. A történet hipotézise szerint, /.../ ők idegenek. /.../ Különösségüknek, mesterkéltségüknek azonban nem elsősorban etnikai gyökértelenség, hanem sokkal mélyebb, totális identitásválság az igazi, lényegi oka. /.../ Az előadás akarva-akaratlan, a romantikát megidézve, annak a kornak és korunknak közös lényegét vágja képünkbe hihetetlen erővel.
Zappe László: Új romantika kora (Népszabadság, 1998. december 31.)
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu