Olvasom az alábbi sajtóközleményt és akarva-akaratlanul Bolojan úr pünkösdi királyságára gondolok. Ez az elöljáró  egy olyan stílust képvisel amelyet általában a dâmbovițai jelzővel szoktak illetni a Kárpátok másik oldalán. Röviden: váradi polgármesterként nem csupán ellenzője, de kifejezett haszonélvezője volt annak, hogy a forrásait tekintve sokkal rosszabbul álló Bihar megye, egyedül vigye a kulturális és művészeti intázmények fenntartási terhét. Nem akart hallani sem arról, amelyről például más megyék és megyeközpontok hosszú évekkel ezelőtt megállapodásra jutottak. (Temesvár 2004 December végén - 2005  január elején jutott egyezségre a Temes megyei elöljárókkal és napok alatt a színházak átkerültek a város fenntartásába. A megye, mint az máshol is szokásos, megtartotta a megyei könyvtárat, a megyei múzeumokat stb.) A mi emberünk amolyan “itt is vagyok ott is leszek de a kultúrát és a művészetet sehol sem támogatom” módszerrel most – véleményem szerint – arra készül, hogy egy hasonló egyezség megszülessen. Ha nem a kulturális tárcával, hát a helyi önkormányzattal. Vagy fordítva. Véleményem szerint, addig ameddig neki lehetséges lesz így gondolkodni/helyezkedni, addig egyik megoldás sem jelent semmiféle garanciát. Hiszen politikai és közigazdasági karrierje nem zárja ki azt sem, hogy a közeljövőben az épp hivatalban lévő kormány tagjaként kezdjen majd azon dolgozni, hogy a tárcaintézmények sokaságát átadja a helyi közösségnek, vagy fordítva: Nagyvárad visszaeső polgármestereként próbálja meg majd a tárcához passzolni azokat az intézményeket, amelyeket, esetleg, a fenti modell szerint az idén sikerülne lenyomnia az utódai torkán. Akárhogy vesszük, a stilustalanságában legalább következetes fickó ötleteire én semmiképpen sem találom megfelelő orvoslatnak a következőket:

Olvasd itt