Vreme de doua decenii mi-am dedicat viaţa culturii, în mod constant, deliberat şi asumat cu toate riscurile pe care le implică acest angajament. Ocazionalul şi oportunismul nu au făcut parte din atributele acestei asumări, ea fiind una de principiu şi crez, mai puţin, sau de foarte puţine ori, avantajoasă sau meritorie. Managementul unei instituţii de cultură, urmat de managementul tuturor instituţiilor de spectacole a însemnat un travaliu continuu în care lupta cu un sistem anchilozat, veşnica muncă de convingere a celor abilitaţi a lua decizii, devenind masa de prânz zilnică a mandatelor mele. În calitate de secretar de stat am intervenit tocmai în acele puncte moarte ale sistemului, schimbându-le sau updatându-le. Astfel un an si jumatate de guvernare a însemnat o serie de modificări legislative menite să fluidizeze un aparat birocratic apasător sau să reglementeze în favoarea beneficiarilor un sistem normativ deficitar sau uneori chiar inexistent. Din păcate nu a însemnat doar împliniri, durata restrânsă a mandatului meu lăsând încă o serie de probleme nerezolvate sau chiar neatinse. Candidatura mea pentru Colegiul 20 Bucureşti are ca motor tocmai dorinţa de continua şi definitiva procesul de reformare a culturii,proces început în urmă cu doi ani. Fără a avea infantilismul de a crede că alţi patru ani îmi vor fi suficienţi pentru a-mi finaliza proiectele începute sau visate, cred totuşi că un nou mandat, de deputat poate fi instrumentul continuării şi materializării acestor proiecte. La fel cum cred că prin cultură se pot rezolva, depăşi sau anihila mentalităţiile retrograde precum şi conflicte reale sau artificiale. Dacă multiculturalitatea a devenit o valoare europeană, cred că ea este noua metodă şi finalitatea interacţionării benefice în orice tip de societate.
2 comentarii:
Tisztelt Demeter András!
Támogatást kérek az október 25 – november 3 között Bukarestben megrendezendő Nemzeti Színházi Fesztiválra (Országos Színházi Találkozóra) való eljutásomhoz. Szeretnék az első naptól az utolsóig ott lenni, természetesen mint néző – ez összesen 1o napot jelentene. Szeretnék minden nap egy előadást megnézni.
33 éves vagyok, 11 éve okleveles teatrológus, színikritikáim 14 éve jelennek meg, Tatabánya és Sepsiszentgörgy között, de csak zsebpénzt kapok értük, már akik fizetnek – késve és keveset. Az egyre szaporodó európai munkanélküliek sorába tartozom én is, dolgozni nagyon rövid ideig dolgoztam, 2oo7-2oo8 között, alig 1 évet és 4 hónapot, többek között Bukarestben is – 3 nyári hónapot a Giuleşti Színház közelében (román-magyar tolmácsként, kiváló munkakörülmények és javadalmazás közepett).
Soha nem lehettem még jelen ezen a fesztiválon. Nem szeretnék kérni csupán a minimális költségeimhez szükséges pénzösszeget, azaz:
Vonatjegy ára: egyetlen létező közvetlen járat, gyorsvonat, II.-osztályon, egész jegy, Marosvásárhelyről, oda-vissza: 2 x 85,7o = 171,4o
Kajakártyák ára: napi egy ebéd: 1o x 9,35 = 93,5o. (Itt szeretném megjegyezni, hogy NEM tartok igényt a reggelim, ill. a vacsorám megillető költségeimre, hiszen enni bárhol kell, tehát amikor otthon vagyok, akkor is. Ugyanakkor azt is szeretném megjegyezni, hogy ez a minimális összeg, amivel számoltam, az ország legkisebb értékű kajakártyáját jelenti, ennyiért Marosvásárhelyen sem lehet ebédelni, a legkisebb összeg, amit egy ebédért elkérnek, az 12 lej.)
Színházjegyek ára: a tavaly a legdrágább színházjegy 74,2o, a legolcsóbb 6 volt. Idén 26 különböző előadást terveznek játszani a 1o nap alatt – egyértelmű, hogy napi 1 előadással számolva ennek kevesebb mint felét tudnám megtekinteni. A legdrágább jegy felével számolva tehát: 74,2o : 2 x 1o = 371. (Itt szeretném megjegyezni, hogy NEM tartok igényt a műsorfüzetek megvásárlásához szükséges pénzösszegekre.)
A tételek összegeit összeadva tehát összesen 635,9o lejnyi végösszeg kerekedne ki, azaz grosso modo cirka 7oo lej. Ennyi pénzre lenne minimálisan szükségem, hogy Bukarestben a Nemzeti Színházi Fesztivál minden napján 1 előadást megtekinthessek.
Itt szeretném ugyanakkor megjegyezni, hogy NEM tartok igényt közszállítási (RATB/METROREX) bérletre, hiszen szeretek sétálni, napi 1 előadás megtekintéséhez időben el tudok indulni, hogy gyalog is odaérhessek, bármiféle izzadás és mocsokság nélkül is.
Szeretnék ugyanakkor megfelelő hőmérsékletű ingyen-szállást is kérni és kapni erre a 1o napra (melegvizes zuhanyzási lehetőséggel, esetleg internet-hozzáféréssel), valahol a Colentina- és Dâmboviţa-folyók közötti részben, valahol az Északi Pályaudvarhoz és/vagy a Nemzeti Színházhoz közel, mert a tavaly itt kezdték el a jegyek árusítását a fesztivál előtt alig 1o nappal...
Szeretném előre felhívni a figyelmüket arra is, hogy havi rendszerességgel frissített blogom olvasói bejegyzéseibe előszeretettel szoktam engedélyezni az RMDSZ-t érő legélesebb kritikákat is. Soha nem szavaztam rájuk, hisz soha nem szolgálták jólétem. Soha nem voltam párttag.
Ugyanakkor szeretném megjegyezni, hogy kedvező elbírálás esetén sem tudnám ezt az összeget előre megteremteni, tehát az utólagos elszámolás – bármennyire is tisztességes és/vagy korrekt – számomra nem lenne megoldható. Amennyiben elbírálásom kedvező, anyámtól kérek és kapok pénzt a Bukarestig tartó vonatjegyemre, és a hazaútra, ha véletlenül bármi gond adódna. Ennél többre nincs honnan (apám 13 éve halott), hisz anyám jelen pillanatban már így is el van maradva 2 hónap közköltséggel.
Természetesen a látottakról mindenképp írni fogok, halálbiztos egy 1o ezer karakterű egyéni élménybeszámoló, naplójegyzet, vagy valami ilyesmi, a látottak egyszerű, közérthető, újságírói szintű véleményezése, de a nekem tetsző, az engem különösképpen érdeklő, egyénileg/személyesen is megérintő előadás(ok) esetén akár komolyabb hangvételű, mélyrehatóbb, hosszabb lélegzetű színikritika megírását is felvállalnám. Ezen irányú tervezett írásom december 1.-re mindenképp közölhető, minimális, szintre készíteném el.
Fotóm, önéletrajzom a www.czirjakarpad.blogspot.com-on érhető el, ajánlólevelet, jellemzést Doktor Lázok János volt osztályvezető-tanáromtól igényelhetnek a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen, bármely munkanap délelőttjén. (Itt szeretném megjegyezni, hogy a velem együtt végzett évfolyamtársaim közül az egyik Marosvásárhelyen az Ariel Színház-, a másik pedig a Csíki Játékszín alkalmazottja, tehát színházaknál dolgoznak, és ebből kifolyólag, bármennyire is érdekelné őket, mégsem tudnának Bukarestbe erre a fesztiválra eljönni. Nekem ilyen jó színházi barátaim, mint Barabás Olga vagy Parászka Miklós még nem akadtak, és sajnos sem Tompa Gábor, sem Doktor Visky András, sem Bocsárdi László gyereke én nem vagyok, bár lehet, hogy úgy könnyebben menne sorom...)
Kérem bocsássák meg szegénységem és pofátlan szókimondásom (arroganciám), de nem én tehetek róla, nyalni pedig – nem tudok. Színházat végeztem, mert színház volt a hobbim, és színház is maradt – a hobbim. Élek a gyanúperrel, hogy Marosvásárhelyről, az ország eme legrangosabb színházi fesztiváljára, (no offense, but) csak a kétes értékű doktorok juthatnak ki (többnek már olvastam doktori disszertációját, és nem igazán ragadtattam el magamat), és ők is állami pénzeken – ingyen.
Csak egy ember vagyok, Isten teremtménye, mint bárki más: kéregetek... Nem érdekel a sóbiznisz (beszéljen akár a pénz és ugasson akár a kutya) – én még hiszek a kultúrában!
Most 12 lejem van, de az kell, mert a hónap végén jön a vízórás, a leolvasási díj 4 lej, és szintén a hónap végén jön a villanyszámlám is, ami az elmúlt hónapban 4o lej volt, és akkor a mobiltelefonomba is kéne egy 4 eurós töltés (ez majdnem 3o lej), már így is türelmi időszakba vagyok, s ha nem töltök hamarosan, a telefonszámom is elveszítem.
Dante Alighieri Isteni színjátékát olvasom, a Poklon túl valahogy még mindig nem jutottam...
Tisztelettel,
Czirják Árpád
Trimiteți un comentariu